Ágost. hitv. evang. keresztyén vallásoktatás a középfokú iskolákban (Sopron, 1912)

II. Fejezet. A vallásoktatás különleges feladatai korunk szellemi áramlatai között

— 24 — hangba jut a vallásnak Isten hitével, akkor a tudományos felfogás és a csodahit között is létrejöhet az összhang. Eme összhangnak biztosítéka a csodának az a meghatározása lesz, hogy a csoda nem más, mint a létnek és az élet rendjének legvégső oka. A jelenségeknek a végső ok és az okozat közé. eső tényezői már természetesek, az okszerűség törvénye alatt állók, amelyek közül löbbet már ismerünk, több pedig még titok előttünk. A végső ok által meghatározott ezen természetes életrendben fő szabálynak tekinthetjük azt, hogy minden létező a kellő időben a maga lényege szerint nyilatkozik meg. Ε szerint ami természetellenes volna egy alsóbb rendű lényre, az természetes, sőt szükségszerű egy magasabb rendűre nézve. Ebből világosan következik, hogy a csoda tulajdon képen nem megzavarása és áttörése a természetes és törvényes életrendnek, hanem az értelem által át nem látható, pusztán hitünk által felfogható magasabb rendű életfolyamat törvényszerű megnyilatkozása. Legtalálóbban fejezte ki ezt a gondolatot a kapernaumi százados, aki a Jézus által megalapított Isten országának, eme felsőbb hatalmasságnak törvényes rendjét a tapasztalati élet analógiája szerint fogta fel. (Máté 8, 9.) Ε szerint tehát az összhang a hit és értelem között a csoda kérdésében is biztosítható, amennyiben a csoda így értelemfölötti jelenség lesz ugyan, de nem lehet soha sem észellenes. Mint már említettük, a hivő ember szempontjából főleg a vallási értelemben vett csoda a fontos. Vallási tekintetben ugyanis egyetlen kérdése az ember szivének ez: „Mit cselekedjem. hogy az örök életet vehessem; miben találom meg az én üdvösségemnek biztosítékát?" A. saját gyarlóságát, a bűn súlyát, méltatlanságát érező lélek más megbékít« feleletet erre nem talál, mint amit Pál apostol talált erre a kérdésre : „Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engeni e halálnak testéből?" Az apostol ugyanis e ponton tapasztalva az isteni kegyelemnek a Jézus Krisztusban megjelent csodáját, felelet gyanánt hálaadó imádságot zeng: „Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által' (Róm. 7, 24—25.). A keresztyén emberre tehát ez az egyetlen dolog a fontos, ez az egyetlen csoda a lényeges, t. i. Istennek a Jézus Krisztusban megjelent kegyelme. Aki érezi, tapasztalja ezt a kegyelmet, az hisz ebben a csodában s e hite összhangzásba jut értelmével is.