Ágost. hitv. evang. keresztyén vallásoktatás a középfokú iskolákban (Sopron, 1912)

Előszó

— 4 — hit- és erkölcstani anyag alkothatja. Az újítás főleg a feldolgozás irányára és módjára, a tananyag arányosabb beosztására és a részleteknek a kijelölt célok szerint történő megválogatására vonatkozik. Az irány és módszer változás lényege abban nyilvánul, hogy mig a régi mód szerint az ismeretközlés inkább mint öncél bizonyos mennyiségű tudás elsajátíttatására irányult, addig most az ismeretbeli anyag inkább mint a céltudatos nevelés eszköze szerepel, hogy annak pedagógiailag helyes alkalmazásával művelt keresztyén egyéniségeket nevelhessünk. A középfokú iskolákban végzett vallásoktatásnak ugyanis a maga egészében azt, a célt kell szolgálnia, hogy a középfokú iskolákból kikerülő tudományosan művelt, vezetésre hivatott középosztály tagjainak lelkében az értelem felvilágosult' sága meleg vallásos érzéssel, az alapos tudományos képzettségélő hittel, jó erkölccsel, a világi hivatás szeretete s az abban való jártasság egyházias, evangélikus érzülettel, protestáns öntudattal párosuljon. Ez érdekből vallásoktatásunk oly mértékben és abban az irányban szorul reformra, hogy általa a légi és örök vallási igazságot a mai kor nyelvén és olyan alakban s olyan utakon juttathassuk ifjúságiink lelkébe, szőhessük bele mintegy szellemi egyéniségébe, hogy az a mai kor emberének értelmével összhangzásba jusson, kedélyvilágát gazdagítsa, erkölcsét nemesítse, szívét gerjedezésbe hozza, és ezáltal nagy tetteknek rugója legyen s társadalmunkban az egészséges irányú fejlődés javára nagy változásokat idézzen elő. Ε célok szolgálatára kellő alapul szolgál az egyetemes egyház által legújabban az 1911-ik évi közgyűlésen megállapított és a középfokú iskolákra kötelezővé tett vallástanítási terv. A siker most már esak ennek a tervnek a gyakorlati megvalósításától függ. Ehhez kíván tanácsok.)t, útbaigazítást, irányítást nyújtani a jelen Útmutatás. Egyrészről az a körülmény, hogy eddig nem állott rendelkezésünkre olyan kézikönyv, mely a középfokú vallásoktatás kérdéseivel, ennek elméletével, módszerével foglalkozott volna, másrészről pedig a vallás kérdésének különleges helyzete napjainkban s e kérdés megoldásának szükségessége, szinte kényszere idézte elő azt, hogy e munkálat kinőtt pusztán a tanterv keresztülviteléhez magyarázatul és útbaigazításul szolgáló