Sztehlo Kornél: Felolvasások VII. Az emberi lélek és értéke. VIII. Tömörüljünk! IX. A házassági elválás problémája (Budapest, 1911)

Tömörüljünk!

27 A nyugodt fejlődés, a konzervatív haladás biztosítja a keresztyén vallás fenmaradását. Aki a rohanó árnak gátat emel, aki azt minden áron megállítani akarja épen ugy veszélyezteti a gátat, mint aki azt lerontja. Mind a kettő rombol, holott ha a rohanó árnak zsilipet nyitunk, épségben marad az egész alkotmány. De hát ennek az árfolyamatnak a szabályozása nem az ifjúság dolga. Nem tartom tanácsosnak, ha az ifjúság vallási és theologiai problémák feleit sokat töprenkedik, mi öregek is ritkán jutunk ezzel zöld ágra. Az ifjú, aki egy könyvet kezébe vesz, azonnal hajlandó elhinni, hogy az ami abban megírva van, a kétségtelen igazság és könnyen olyan útvesztőbe jut, amelyből nehéz a kiigazodás. Ne tépelődjetek tehát a keresztyén vallás dogmái felett, hanem műveljétek szivvel és lélekkel a gyakorlati keresztyénséget, melynek alapja a szeretet. Ez az érzelem vezéreljen benneteket a más felekezetüekkel, sőt a mint Jézus parancsolta ellenségeitekkel szemben is. Élteteket pedig úgy rendezzétek be, hogy az annak az erkölcsi rendnek, amelyet Jézus megállapított és amely előtt még ellenségei is kalapot emelnek, teljesen megfeleljen. Az egyes ember, azonban bármily okos és erényes legyen mint a parány elvész a tömegben, ha más embertársaival, kik vele egyenlően gondolkodnak és éreznek társas munkára nem egyesül. Uj kereteket teremteni veszélyes és meddő munka, mert az erők szétforgácsolására, a hasonló törekvések gyöngítésére vezet. Szomorúan kellett ezt tapasztalnunk a protestantizmus küzdelmében. Hol lennénk ma, ha felekezetre nem szakadtunk volna, ha egy tömör testet képeztünk volna a katholicizmussal szemben. Vájjon néktek a jövő nemzedéknek sikerülne az a világra szóló tett, amely nékünk öregeknek nem sikerült, a két protestáns egyház uniójának létesítése Magyarországon.