Sztehlo Kornél: Felolvasások VII. Az emberi lélek és értéke. VIII. Tömörüljünk! IX. A házassági elválás problémája (Budapest, 1911)
Tömörüljünk!
28 Addig is tartsuk és erősítsük meg legalább azokat a kereteket, amelyek megvannak és a protestáns egyházak keretein belül fejlesszük a keresztyénséget gyakorlati irányban. Ez a fejlődés biztosítani fog bennünket a szélső irányok veszélyei ellen is. A küzdelem, amelyet ezen fejlesztésnél végezünk a védekezés természetével bir. Erre a védekezésre azonban égető szükség kényszerit bennünket nemcsak az u. n. szabadgondolkodók rombolásával, hanem különösen az ultramontanizmusnak hazánkban is szervezett aggressziv támadásával szemben. Egymásután keletkeznek nálunk katholikus népszövetségek, Mária-kongregációk és a katholikus egyesületek egész légiója. Nem létezik a társadalomnak az az osztálya, melyet az úgynevezett katholikus mozgalom hálójába be nem kerített volna. Altalános humanitási törekvések és intézmények katholizáltatnak és úgy állitattatnak oda, mintha a keresztyén szeretet, a jótékonyság, az irgalom munkái, a keresztyén erkölcs, az istenes élet a római katholicizmus privilégiumát képezné. A keresztyénség restaurálására irányul állítólag ez a mozgalom, de amit a történelem komoly szavú múzsája márványlapokra feljegyzett, azt mi protestánsok nem tudjuk elfelejteni. Minden felekezeti mozgalom magában hordja a türelmetlenség csiráját. Győzelme minket megsemmisüléssel fenyeget, de ha mi protestánsok e hazában megsemmisülünk, megsemmisül velünk minden haladás és minden kultura és bekövetkezik a második középkor, amely ellen gróf Tisza István legújabban sikra szállt. A középkor restaurálása ellen nekünk magyar protestánsoknak vállvetve a felvilágosodott katholikusokkal tömörülnünk kell, nem támadásra, hanem védekezésre, Védekezésünkkel nem támadjuk sem a más vallásúak hitét, sem azon kegyeletet, mellyel vallásuk tárgyai iránt viseltetnek.
