Sztehlo Kornél: Felolvasások VII. Az emberi lélek és értéke. VIII. Tömörüljünk! IX. A házassági elválás problémája (Budapest, 1911)
Tömörüljünk!
22 kedő ifjakból a protestantizmus érdekeiért a majdani közéletben is sikra szállani kész apostolokat teremt. A kezdeményezés mértéke igaz, egyelőre csak kisebbszerű, de hiszen Krisztus urunk gárdája is csak tizenkét apostolból állott ós az általa ezen kicsiny seregbe oltott eszmék és tanítások mégis meghódították az egész világot. Ennél a hasonlatnál kedves barátaim, ne gondoljatok arra, hogy én tőletek azt várom, hogy ti mint valami modern apostolok széledjetek el a világon azon buzgólkodva miként lehetne a korunkban annyira megingott hitéletet megszilárdítani vagy épen új formákba önteni. Ez a tbeologusok dolga Γ Néktek miután köztetek nincsenek theologusok — amit külömben szerfelett sajnálok — nem is kell „Goethe Faust"-jával felsóhajtani, hogy „sajnos theologiát is tanultam", a ti világfelfogástok, miután protestáns ifjak vagytok, szabad és nyugodt; és az Istenről és a világról való fogalmatok nem jut fájdalmas összeütközésbe reátok diktált pozitív tantételekkel. És mégis habár mint jogászok a jogrend védelmével, mint orvosok az ember testi bajaival és azok gyógyításával, mint technikusok az emberi ész vívmányainak a természetben való érvényesítésével, mint kereskedők és gyárosok a társadalom gazdasági érdekeivel fogtok foglalkozni, mint gondolkodó emberek nem fogjátok elkerülhetni, hogy előbb-utóbb szembe kerültök azokkal a nagy kérdésekkel, melyek a vallásnak a modern tudománnyal való tényleges vagy látszólagos összeütközése folytán felmerülnek és az egész művelt világban a gondolkodó emberek elméjét foglalkoztatják. Az Istennel még az is, aki vele nem törődik, minduntalan találkozik. De leginkább találkoznak vele azok, akik az erkölcsi rend, és az anyagi világ törvényeivel foglalkoznak. Az Istennel találkozik a jogász, midőn a suum cuique tribuere
