Sztehlo Kornél: Felolvasások VII. Az emberi lélek és értéke. VIII. Tömörüljünk! IX. A házassági elválás problémája (Budapest, 1911)

Tömörüljünk!

23 alkalmazásánál az egyetemes világakarat végrehajtásában és a jogsértés által megzavart erkölcsi rend helyreállításában közreműködik, — a bölcsész, amidőn a létnek végső okait keresi, — az orvos, midőn az emberi test csodás szervezetével foglalkozik és a betegágynál a természetnek mondott Isten hatalmas gyógyereje előtt meghódolni és bevallani kénytelen, hogy nem az ő tudománya, hanem egy ennél nagyobb hatalom segített. Az Istennel találkozik a technikus, amidőn a természet zabolátlan erői leigázásánál egy előre nem látott titkos erő útját állja és merész terveit keresztezi, — a vegyész, midőn az anyagok egymásra hatása által csodákat létesít ós ezen hatás végső okát kutatván az élet titka előtt tehetetlenül megáll. Az Istennel találkozik az a monista természettudós is, aki az erő és anyag kölcsönhatására alspitja a világrendet és hipothezisei felállításánál kénytelen bevallani, hogy az erőn és anyagon kivül létezik egy hatalmasabb valami, amit ő érzésnek vagy akaratnak nevez, de ' ami lényegeben nem más mint az Isten. Mennél mélyebbre hatol az ember a tudásban annál többször találkozik Istennel, de annál több kétely is merül fel előtte és annál inkább jönnek összeütközésbe szubjektív tapasztalatai az iskolában belediktált sablonos fogalmakkal. Ezen előrelátható összeütközések kiegyenlitésót és saját lelki nyugalmatok biztosítását illetőleg, szeretnék néktek némi utmutatást adni. Az embernek a világhoz és Istenhez való viszonyának megismerését és méltatását illetőleg két irány küzd egymással. Az egyik a tekintélyre támaszkodik és feltótlen hitet és engedelmességet követel az embertől azokban a dolgokban, amelyek ezen viszonyt érintik és amelyeket természetfölöttieknek mond. Éz az irány a természetfölötti dolgokra a természet törvényeit alkalmaztatni nem engedi és tudását nem a tapasz-