Sztehlo Kornél: Felolvasások V. A Boromaeus Encyklika történelmi megvilágításban. VI. Quo vadis? (Budapest, 1910)

A Boromaeus Encyklika történelmi megvilágításban

8 Lehetőleg szószerinti fordításban közlöm a hírhedt encyklika szavait, azért elnézést kérek a kissé nehézkes stílusért. A szövege a következő: „Szenvedélyes vágyak uralma alatt, amidőn az igazságnak csaknem minden felismerése meg volt zavarva és el volt temetve, a tévelygésekkel állandó harc folyt és az emberi társaság magát a gonoszságra vetve, rossz végnek látszott eléje menni." „Emellett támadtak gőgös és lázongó emberek. „Krisztus keresztjének ellenségei, akik a világi előnyt keresik, kiknek istenük a has". Ezek, miután gondjuk nem az erkölcsök javítására, hanem a hit főtételeinek megtagadására irányult, mindent össze-vissza dobáltak, a maguk és mások részére a féktelen önkénynek szélesebb útját tárták, vagy legalább nyilván arra törekedtek, amidőn magukat az egyház tekintélye és vezetése alól kivonták, hogy romlott fejedelmek és népek szenvedélyeinek hódolva, az egyház tanítását, alkotmányát és fegyelmét, mintha ez egy rájuk erőszakolt járom lenne, megsemmisítsék." „A gonoszok példáját utánozva, akiknek a fenyegetés szól: „Jaj néktek, a kik a gonoszt jónak és a jót gonosznak mondjátok" ; a forradalmi lázadást és a hitnek és erkölcsöknek ezen megsemmisítését „újításnak" (reformációnak) önmagukat pedig a régi fegyelem helyreállítóinak mondották. Valóban pedig mint rontók léptek fel, mert azáltal hogy Európa erejét harcok és háborúk által kimerítették, a jelen kor külömböző elszakadásait és meghasonlásait idézték elő." Az encyklika ezen támadása főkép Németországban a reformáció hazájában keltett nagy felháborodást. „Das sind Faustschläge in das Antlitz der geschichtlichen Wahrheit, welche unser Zeitalter nicht mehr verträgt" írja Dr. Harnack Adolf a berlini egyetem nagynevű tanára a Neue freie Presse 1910. évi julius 31-iki számában, és ezzel röviden és velősen indokolja meg a németek felháborodását.