Sztehlo Kornél: Felolvasások V. A Boromaeus Encyklika történelmi megvilágításban. VI. Quo vadis? (Budapest, 1910)

A Boromaeus Encyklika történelmi megvilágításban

9 Ezen felháborodás oly általános volt, hogy a német kormány — konzervatív volta dacára — kénytelen volt Rómában diplomáciai úton elégtételt kérni. Az elégtételadás abban állott, hogy a római pápa sajnálatát fejezte ki, hogy encyklikája félreértésekre adott alkalmat, mert δ nem a német reformátorokat értette és a német protestánsokat legkevésbé sem akarta sérteni és egyúttal elrendelte, hogy az Encyklika Németországban közzé ne tétessék. A német protestánsok nagy része nem volt ugyan ezen kissé langyos mentegetődzéssel megelégedve, de aki a pápaság történelmi szereplését és hajthatatlan ambícióját ösmeri, be fogja látni, hogy a pápa ezen nyilatkozatával egy protestáns hatalom előtt meghódolt, ami bizony a pápai szék tekintélyét semmikép sem emelte. Magyarországon mi protestánsok ugyan szintén megbotránkoztunk az encyklika támadásán, nagyobb vizet azonban nem zavart még az a körülmény sem, hogy a kalocsai érsek az encyklikát egyházmegyéjében kihirdette, egyrészt talán azért nem, mert a miniszterelnök a hozzáintézett interpellációra adott válaszában a királyi tetszvényjog érvényben létére utalva, biztosította az országgyűlést, hogy a kormány a vallási békét megzavarni nem engedi, másrészt talán azért is, mert mi magyarok nem igen tőrödtünk azzal, hogy milyen véleménye van a római pápának a protestantizmusról és a protestáns reformátorokról. Nem is volna okos dolog Magyarországon e miatt valami háborúsdit kezdeni. Nálunk az a klerikális mozgalom, amelyet egy korábbi felolvasásomban * ismertettem, ugyan még mindig munkálkodik, de az utolsó képviselőválasztások tanúságot tesznek arról, hogy az a 25 éves aknamunka, amelyet a klerikálisok kifejtettek, dacára az óriási megfeszítéseknek, a katholikus sajtó * A klerikális mozgalom Magyarországon. Felolvastam a Dávid Ferenc egyletben 1910. január hóban.