Sztehlo Kornél: Felolvasások III. A klerikális mozgalom Magyarországon. IV. Dogma és türelmetlenség (Budapest, 1910)

Dogma és türelmetlenség

83 nem léphettek be a keresztény egyházba és miután nincs mód, hogy holtuk után megkereszteltessenek, ezek előtt a mennybéli üdvösség örökre el van zárva. Hasonló sors éri még ma is a nem keresztelt gyermekeket, akik mielőtt a keresztséget felvették meghaltak és azokat a vad népeket, akiknek tudomásuk sincs arról, hogy a keresztény egyház létezik *) Az eredendő bün és a vele kapcsolatban álló praedestinatió tanát a legszigorúbb ridegségben Szt Ágoston fejezte ki, de sajátszerű a tridenti zsinat előtti katholikus egyházban nem voltak hajlandók azt ilyen ridegségben elfogadni. Pelagius egyházi atya és követői a feltétlen elkárhozást és praedestinátiót tagadták, azt azonban elösmerték, hogy a gyermekek keresztelése a bün megbocsátása céljából szükséges. Ami reformátorainknak volt fentartva Szt Ágoston tanát egész kérlelhetetlenségében érvényre juttatni. Teljesen beillett ez Luther és Kálvin tanításába a hit által való igazulásről. A reformáció ezeken a tanokon mitsem változtatolt. Lulher és követői a keresztelést szintén feltétlenül szükségesnek tartották a megváltáshoz és az örök tűz, a Sátán és a pokol ép úgy szerepelt tanításukban, mint Szt. Ágostonnál. Kalvinnak mégis enyhébb nézete volt a kereszteletlen gyermekek sorsáról, amennyiben az igazhitűek nem keresztelt gyermekeit, ha a keresztelési szánt ϊ megvolt, kivette a kárhozat alól, de nem volt iskola, mdy nyomatékosabban hirdette volna az emberi természet eredeti elvetemültségét, mint épen a Kálviné. Zwingli, aki pedig szellemi tehetség dolgában Luthernek és Kalvinnak mögötte állt, volt az egyedüli a reformátorok között, aki a *) Azt, hogy Mária eredendő bün nélkül született már a 12-ik század óta tanították, mint dogmát ünnepélyesen megerősítette ezt IX. Pius pápa 1854. évi december 8-án kelt bullájában. 3