Sztehlo Kornél: Felolvasások III. A klerikális mozgalom Magyarországon. IV. Dogma és türelmetlenség (Budapest, 1910)

Dogma és türelmetlenség

34 tévelygés büntetlenségét és a türelmet hirdette, amelyet vele szemben tanúsítani kell. Sajnos, hogy egy későbbi kornak volt fentartva Zwingli humánus elveit elösmerésre méltatni és nem a reformátorok, hanem a reformáció elvei alakitolták át lassankint ezen tanokat. Az első lökést mégis a reformátorok adták azzal, hogy az egyház tanítói tekintélyét tagadták és hogy a vak hittel szemben a lelkiösmeret szabadságát hirdették. Ezzel megvetették az alapját a szabad kutatás elvének és elvetették a felvilágosodás magvait. így fejlődtek és tisztultak lassan és észrevétlenül a nézetek. Nem valamely ünnepélyes kijelentések, nem uj tantételek felállítása, hanem az emberek nézeteinek lassú és mintegy ösztönszerű átalakulása idézte elő, hogy ma már a művelt ember, legyen az katholikus vagy protestáns nem hiszi el azt, hogy létezik bűnhődés önokozta bűn nélkül, nem hiszi el, hogy az egész emberiség egy 4000 év előtt történt almába harapás miatt örök kárhozzatra van ítélve és hogy Krisztus urunk megváltói halála és a keresztény egyház keresztvize nélkül örök gyehennára vagyunk kárhoztatva. A protestántismus eszméinek ezen hatása nemcsak a protestáns felekezetek körében és ezekre kihatólag nyilvánult, hanem kihatott az egész emberiségre és a katholikus egyház gondolkodó híveinek nézetét is átalakította, mert a felvilágosodás olyan, mint egy erős láng fénye, ha azt a szobában meggyújtják, nemcsak a szobát világítja meg, hanem sugarai bevilágítanak a külső sötétségbe is. Ez szolgáljon vigasztalásul azoknak, akik a protestántismus jövőjét akár a klerikálismus terjedésétől, akár a vallástalanságtól féltik. A protestáns felekezetek elmúlhatnak, de a protestáns eszmék élni és gyújtani fognak ezután is. Előre viszik az emberi társadalmat és észrevétlenül bár, de biztosan átalakítják az embereknek a dogmák bilincseibe vert hitét. De egyszersmint útját állják a val-