Sztehlo Kornél: Felolvasások I. Modernismus és protestantismus. II. A jövő vallása (Budapest, 1909)

A jövő vallása

31 Vele nerricsak hogy ellentétben nincs, hanem épen a legerősebb támasza lehetne A szocialismus és Jézus evangeliomának összeegyeztetése, ezek között egy erős szövetség létesítése lenne szerintem az a feladat, amely után törekedni kell, ez lenne képes az emberiség békéjét évszázadokra biztosítani, az emberiség művelődésének haladását előbbre vinni. Aki ezen célt elérni akarja, annak azonban számolnia kell azzal, hogy az emberek többségének nézete és hiszékenysége a vallási dolgokban annyira megváltozott, hogy azokat a dolgmákat, amelyeket az őskereszténység első századát követő sötét korszakban a Jézus egyszerű tanításától elpártolt keresztény államegyház felállított, többé fenntartani nem lehet. A felvilágosodott és Haeckel munkáit tanulmányozó munkást nem lehet megrémíteni azzal, hogy megbocsáthatatlan bűnt követ el és örökké elkárhozik, aki a keresztény vallás dogmáiban nem hisz és az egyház által előírt külső cselekedeteket nem végzi. A legszomorúbb az, hogy elfordúlván az egyháztól, elfordúl Jézus evangeliomátől is, amelyre pedig a szegény embernek szüksége lenne, mert azt ez idő szerint sőt beláthatatlan időre semmiféle momisztikus világfelfogás nem képes pótolni. A keret, melyre felolvasásomat szorítanom kell sokkal szűkebb, mint semhogy önökkel tisztelt hölgyeim és uraim a mai modern természetbölcsészet alapelveit és világfelfogását kimerítően és részletesen ösmertethetném. Arra fogok tehát szorítkozni, hogy csak főbb vonásaiban, csak a nagy alapelveket, illetőleg fogom önöknek bemutatni azokat a nagy ellentéteket, amelyek ezen természetbölcseleti felfogás és a keresztény vallás felfogása között fennforognak. Két világfelfogás áll egymással szemben. A theistikus és a monisztikus. A theismus szerint az Isten és a világ két egymástól külön álló fogalom. Ugy állanak egymással szemben, mint ok és okozat. Az Isten a világ teremtője és fentartója, a világ az Isten teremtésének productuma.