Sztehlo Kornél: A nő hivatása a magyar protestantizmus küzdelmében (Budapest, 1909)

12 mozgalmak, a mindent felforgató anarchia veszélyétől megóvni azáltal, hogy szeretettel és odaadással megnyeritek a szegény nép bizalmát és megnyeriték azt Jézus evangéliuma részére. A magyar protestáns nőnek azonban, hogy ezt a szerepet betöltse, a társadalmi téren kell működnie. Vegyetek példát a katholikus nőktől, a közjótékonyság és az emberbaráti szeretet művelésében. De ne csak példát vegyetek tőlük, hanem iparkodjatok őket a nemes versenyben legyőzni, ami sikerülni is fog, mert ti a szegényeknek és nyomorultaknak nemcsak külső bajait gyógyítani, hanem ha abban az irányban haladtok, amelyről előbb szólottam, az ő lelki felszabadításáról, az ő lelki békéjéről is gondoskodni tudtok. Annak az önfeláldozó keresztyén irgalmasságnak cselekedetei pedig, amelyek előtt a protestáns ember is zászlót hajt, ne legyen a katholikus apácák kizárólagos privilégiuma, ezt a keresztyén irgalmasságot gyakorolni a ti kötélességtek is, protestáns nők ! És most foglalkozzunk még egy veszéllyel, amelynek a mi magyar protestáns egyházunkat a klerikalizmus részéről régóta fenyegeti, és amely téren ez az utóbbi nemcsak a múltban, hanem sajnos a jelenben is, nagy eredményeket ért el, ez a hittérítés veszélye. Azt hiszem, kedves gyermekeim, a ti hitetek megerősödött abban, hogy a mi evangélikus vallásunk a maga tisztaságában az a pótolhatatlan kincs, amelyet nemcsak azért szerettetek meg, mert szixleitek is azt vallották és titeket abban neveltek, hanem azért is, mert meggyőződtetek arról, hogy a mi vallásunk megtisztítván Jézus urunk evangéliumát a tévelygésektől, az embert legközelebb hozza Istenéhez. Nem kételkedem, hogy ti erősek lesztek abban, hogy ezt a kincset mindenkivel szemben,