Sztehlo Kornél: A nő hivatása a magyar protestantizmus küzdelmében (Budapest, 1909)

13 tehát még azokkal szemben is, akiket nagyra becsültök és szerettek, védelmezni és hozzá tűrhetetlenül ragaszkodni fogtok. Mégis, habár közületek az ifjabbak ezt talán még megérteni nem fogják, most, midőn ti nagyobbak nemsokára az életbe léptek, figyelmeztetni akarlak azokra a veszélyekre, amelyekkel az életban találkozni fogtok. Tudjátok, hogy a nő legszebb hivatása házasságra lépni és boldog házasságban családot alapítani. A mi vallásunk a türelem vallása, mi nem tanítjuk azt, hogy csak a protestáns ember üdvezül, mi tehát nem látunk abban semmi bűnt, ha más vallású lesz az a férfi, akihez szivetek vonzani fog. Mi azt sem követeljük, hogy azt a más vallású férfit hitének elhagyására rábírjátok, mert mi a meggyőződés nélküli hitváltoztatást erkölcstelen dolognak tartjuk. De vannak egyházak, amelyeknek tanítása szerint súlyos bűn a vegyesházasság, és amely tanítás szerint súlyos bűnt követ el az a más vallású férfi, ha titeket evangélikus leányokat nőül vesz. Ezek az egyházak az ily bűn alól való felmentést szigorú feltételekhez kötik, azt követelik, hogy a protestáns menyasszony vagy térjen át a vőlegény vallására, vagy hogy a protestáns anya adja oda gyermekeit az idegen egyháznak. Szerződést fognak tőletek követelni, hogy ebbe adjátok beleegyezésteket és ha azt megadjátok, akkor az a legszentebb kapocs, amely az anyát leánygyermekéhez fűzi, a vallás kapcsa, szét lesz tépve, fel lesz dúlva. Leányaitokat arra fogják tanítani, hogy a szegény anya, aki szíwére árán szülte gyermekét, aki legközelebb van hozzá, mint eretnek el fog kárhozni, és előtte a menyország kapui zárva vannak. Kedves gyermekeim! ha ilyen veszélyekkel