Szontagh Vilmos: A protestáns egyházak iskolafenntartási autonomjogát ért sérelem (Miskolc, 1927)

16 Ami pedig a törvénynek esetleges megváltoztatását illeti, -— meggondolandó, hogy az 1868 :XXX. t.-c.-nek alaptörvényi minősítése az alapon, hogy meghozatala és esetleges megváltoztatása a rendestől eltérő módon, csak a társországok országgyűlésének hozzájárulásával történhetik, nem-e nyer szükségképen és következésképen alkalmazást az 1790—91 :XXVI. t.-c.-nél is, mely a protestáns és katholikus rendek közötti megegyezés eredményeképen jött létre. A protestáns egyházaknak az akkori helyzete az országban azóta lényegesen nem változott. Az anyagi helyzet lényeges változását jelentő 1848 :XX. t.-c.-nek értelemzserü végrehajtása sajnosan elmaradt s igy feltehető; hogy a szellemi fegyverek terén egyszer kivívott jogaik elvételének csak a kísérlete is bizonyára mint egy embert fogja magával szemben találni az egész protestáns közvéleményt és a protestáns egyházak intézményes szervezetét. Egyébként pedig mellőzzük az ügy ezen vonatkozásának bővebb fejtegetését, azt tartván, hogy de strigis, quae non sunt, nulla quaestio fiat! Eltekintve tehát ezktől a vonatkozásoktól, amelyek aktualitással nem bírnak s aktualitásuk józan előrelátás szerint nem is fog bekövetkezni, hangsúlyozni kívánjuk, hogy az előbbiekben kifejtett megállapítások a miniszter szóban forgó két rendeletének csupán a konkrét formában való kifogásolását jeleniik az alkotmányosság, a jogbiztonság szempontjából s nem vonatkoznak azokra az indító okokra, melyek a minisztert a szellemi proletariátus lehető csökkentése tekintetében vezetik. A dolognak ez a része ugyanis már nem jogi, hanem kultúrpolitikai kérdés, amelyben nem kívánunk ehelyütt