Szontagh Vilmos: A protestáns egyházak iskolafenntartási autonomjogát ért sérelem (Miskolc, 1927)
17 állást foglalni, mert a kérdés ebben a részében nem tartozik reánk, akik a kérdésnek tisztán jogi szempontból való megvilágítására vállalkoztunk szerény tehetségünk szerint. Μ i ugyanis, — liogy fsak röviden érintsük a kérdés ezen oldalának szorosan csatlakozó vonatkozását — ha el is fogadjuk a jogásziultermelés tényét, a jogérzetünkkel még sem tudjuk összeegyeztetni azt, hogy eme káros folyamat megszüntetése érdekében miért kell épen a protestáns egyházak iskolafenntartó jogosultságát, illetve annak gyakorlati lehetőségét feláldozni, mikor annak további fennmaradása mellett azonkívül, hogy a jogcsonkítás súlyos ódiumától a kormány menekül, oly sok -— e cikk szigorúan jogi keretében azonban nem tárgyalható — s részben a felekezeti érdekek körén is túlmenő érdekek szólnak s mikor magán a jogásztultermelésen az egyetemi kontingensek megfelelő leszállításával is lehet segíteni, hiszen azok némelyike alig tudja a részére megállapított kontingenst kihasználni. Nem forognak fenn tehát — megállapithatólag — oly kényszerítő körülmények sem, -melyek választék hijján éppen erre a megoldásra, mint egyetlen expediensre kényszeritenék a minisztert s amelyek esetleges fennfojgása természetesen más megítélést vonna maga után. De egészen élethű beállítást ez a kérdés mégis csak ugy nyer és illetve nyerhet, ha kellő figyelembe vesszük a szubjektív indító okokat is, — melyeket röviden már érintettünk -— ha figyelembe vesszük a miniszter kulturprogrammjának a jogakadémiákat illető részét, amely szerint — miután azokat feleslegeseknek, az ország szellemi proletariátusát csupán szaporító intézeteknek tekinti — kifejezetten és leplezetlenül azok megszüntetésére törekszik.
