Szontagh Vilmos: A protestáns egyházak iskolafenntartási autonomjogát ért sérelem (Miskolc, 1927)

15 És hol van akkor a garancia — kérdhetjük — hogy a legközelebb ezt meg nem teszi! így állván a dolgok, ha nem sikerül a minisztert már ezúttal a kifejtettek szerinti meggondolásra birni, ugy — a jelek szerint — el lehetünk készülve arra, hogy legalább is mi protestánsok a jogakadémiáinkat, dacára annak, hogy fenntarthatását törvény biztosítja, anyagi eszközök hijján, ezt előidéző miniszteri rendeletek folytán leszünk kénytelenek beszüntetni. Erre pedig felfigyelhet az ország közvéleménye, mert hodie mihi — cras tibi! Ha igy volna, — ha igy lehetne — akkor nincs jogbiztonság, akkor nincs jog- és nincs kulturállam, — akkor itt azt tehet a végrehajtó hatalom, amit akar! — Λkkor a törvények csak addig élnek, csak addig hatályosulhatnak, mig annak lehetőségét miniszteri rendelet nem vágja. Ez ellen azonban a leghatározottabban tiltakoznunk kell s nem hihetjük, hogy a magyar alkotmányra, a Corpus iurisra alapozott tiltakozásunk nem fog meghallgattatni. A törvényhozás világos rendelkezésére, felhatalmazására volna szükség tehát ahhoz, hogy a jogakadémia elsorvadását előidéző kormányrendeletek jogalappal kiadhatók legyenek. Mig ez meg nem történik, az ilyen kormányrendeletek csak a miniszter saját kezdeményezéséből eredőknek minősülnek olyan jog- és tárgykörben, mely alkotmányunk szerint, részint az államfői jogkörnek. részint pedig „ilyen értelemben" a törvényhozásnak van fenntartva s amelyben való rendeleti intézkedésre a miniszter nem s illetve „ilyen értelemben" nem jogosult.