Szontagh Vilmos: A protestáns egyházak iskolafenntartási autonomjogát ért sérelem (Miskolc, 1927)

12 ismeretlenek voltak, tőle lehető távol állottak, azokra nem is gondolt. A törvény rendelkezéseinek ilyen nem ismert célokra való felhasználása, a hatóságok részéről visszaélés a diszkrécióval, melynek, mint jogi megítélésre alkalmas esetnek, egy jogállamban bíróság elé vihetőnek kell lennie. Az 1921 :XXXIII. t.-c.-ben foglalt trianoni békeszerződés, a. kisebbségekre vonatkozó rendelkezéseinek nagyob biztonsága okából az 54. cikkben jónak látta kifejezetten leszögezni azt a különben magától értetődő következményt: „hogy semminemű törvény, rendelet vagy hivatalos intézkedés ezekkel a rendelkezésekkel nem lesz ellenmondásban vagy ellentélben és hogy ezekkel szemben semmiféle törvény, rendelet vagy intézkedés nem lesz hatályos." Ez a rendelkezés — mint mondom — magától értetődő és a rendeletek vagy hivatalos intézkedésekre szorítkozó vonatkozásban implicite minden törvénynek tartozékát képezi. Nem szükséges a. kérdést bővebben fejtegetnünk, már az eddigiek is élénken demonstrálják ad oculos, hogy a szóban forgó két miniszteri rendelet ellenmondásban van az érvényes 1790—91 :ΧΧλ

τ1. t.-c. 5. §-ával. Céljaik merőben ellentétesek! Az 1790—91:XXVI. t.-c. 5. §-a megadja a jogot az iskolák felállításához és fenntartásához, a rendeletek pedig kimutathatólag elvonják ennek anyagi lehetőségét. Az ellenmondás, az ellentét nyilvánvaló lévén, e megállapítás egymaga elegendő, hogy jogilag eldöntse a kérdést. Az ellenmondás ugyanis törvény és rendelet között fenntartható nem lévén, a rendeletnek, mint a törvény után következő jogforrásnak deferálnia kell.