Szontagh Vilmos: A protestáns egyházak iskolafenntartási autonomjogát ért sérelem (Miskolc, 1927)

13 Még csupán arra kívánunk kiterjeszkedni, hogy jogi megítélés tekintetében a két rendelet között érdemleges különbség van. Az államvizsga-bizottságok beszüntetését eszközlő rendelet ugyanis mindenekelőtt hatáskör hiánya, tehát objektiv ismérv, a felvehető hallgatók számát megállapító rendelet viszont hatásköri elhajlás, a cél tekintetében való meg nem engedettség, tehát subjektiv ismérv miatt —- mely az előbbinél csak másodsorban jöhet tekintetbe — mutatkozik egy közigazgatási bíróság által megsemmisítendőnek. Kétségtelen ugyanis, hogy a vizsgarend tekintetében csak királyi (államfői) rendelet intézkedhetik s viszont nem kétséges, hogy a létszámmegállapitás tekintetében a minisztert nem a törvényben kontemplált, ott megengedett cél, hanem a jogakadémiák tekintetében vallott kulturprogrammja, azok megszüntetésére irányuló szándéka vezette. Eddigi okfejtésünk — mint megállapítható — arra irányult, hogy kimutassuk a miniszter kormányzati és törvény végrehajtási tevékenységének a jogállamban elfogadott korlátait, — hogy meghúzzuk a határvonalat az önkény és az alkotmányos hatalom gyakorlata között. Az elmondottakon kivül utalunk még magyar törvényhozásunk egyik ragyogó, az épen most tárgyalt dolgokat élénken megvilágító, a nemzet jogainak királyával, a végrehajtóhatalom mindenkor elismert birtokosával szemben, a félreértést kizáró módon szabályozó törvényhelyre, az 1790 :XII. t.-c.-re, mely szerint „... executiva autem potestas, nonnisi in sensum legum, per regioni majestatem exercebitur". Ha pedig „in sensu legum" a protestáns felekezetek