Szontagh Vilmos: A protestáns egyházak iskolafenntartási autonomjogát ért sérelem (Miskolc, 1927)

11 nem. játszik, erre rá nem szorul. Ha valamit akar — megteszi, — hiszen azért souverain. Ad jogokat hát egymás mellett, — de nem egymás ellen. Az 1920:XXV. t.-c.-et a törvényhozó egész határozottan nem azért alkotta meg, hogy arra hivatkozással kibocsájtott rendelkezésekkel egy előző törvényben az 179V--91:XXVI. t.-c.-ben megadott jogot, annak eddigi tehetií és háborítatlan gyakorlását tegye lehetetlenné. TJgy gondolom, hogy vitán felülállónak vehető, hogy az 1920:XXV. t.-c.-ben kontemplált cél csak az 1790-91. évi XXVI. t.-c.-ben sérelme nélkül propagálható. Ha tehát nyilvánvaló, hogy az abban kapott törvényhozási felhatalmazásnak a nehezményezett kontingens szerinti végrehajtása, mint közvetlen eredményt, a jogakadémia kénytelen megszűnését vonja maga után, — ez a rendelkezés alkotmányosan, jog, törvény és igazság szerint fenn nem tartható, mert ezt az eredményt a törvényhozó nem akarta s a miniszter nincs feljogosítva, a törvényhozó akarata ellen, hanem csak annak megfelelölcg cselekedni. Ez az alkotmányos kormányzás alapprineipiuma! Az 1790—91 :XXVI. t-e. és az 1920 :XXV. t.-c. egymást ki nem zárják, nem teszik lehetetlenné együttes, egymás melletti érvényesülésüket. A szóban forgó eset. mindenesetre jellemző példája a hatalom azon hajlandóságának már a hatalom természeténél fogva, — melynek nem mindenkor állanak rendelkezésére a céljai megvalósításához szükséges megfelelő legális eszközök — hogy egyes törvényi rendelkezéseket —· célirányos, megfelelő törvényi rendelkezések hijján —- oly célok elérésére használ fel, mely célok a törvény meghozatalakor a törvényhozó előtt teljesen