Szontagh Vilmos: A protestáns egyházak iskolafenntartási autonomjogát ért sérelem (Miskolc, 1927)

10 bizottságok megszüntetésére vonatkozó rendelkezés, mely­ni k az általános kormányhatalommal való egyszerű és kényelmes indokolása nem lehet helytálló azzal a tény­leges jogállapottal szemben, mely szerint annak rendjét eddig királyi rendelet szabályozta s azzal a következ­ménnyel szemben, hogy a hatalomnak ilyen értelemben való gyakorlása eredményeképen a protestáns egyházak törvényben biztosított iskolafenntartási joga megyen el­kerülhetetlenül részben veszendőbe, vagy mondjuk he­lyesebben a jog gyakorlásának a lehetősége szűnik meg, mert a rendeletek egyúttal közvetve megszüntetik az anyagi erőforrásokat is, amelynek megfelelő pótlásáról viszont a miniszter — esetleg az 1848 :XX. t.-c. meg­felelő végrehajtásával — gondoskodni nem szándékozik. Nem arról van ezúttal szó, hogy adja meg a minisz­ter a jogakadémia fenn tarthat ásán a k anyagi eszközeit, — lianem, hogy ne vegye el azokat. — Nem kér az egy­házkerület ezúttal semmi anyagi támogatást, de ragasz­kodik jogi birtokállományához, az eddigi állapot fenn­tartásához, mert ez nyújtja neki a törvényben biztosított joga tényleges gyakorlásához való lehetőséget. Ám jelentse ki a miniszter, hogy az eleső anyagi­akat pótolni fogja, és az egyházkerület bizonyára nem fog „renitálni", mert törvényben lefektetett jogait biz­tosítva látja. Jogéthikai lehetetlenséget képez egyébként, hogy valamely jogommal megengedetten ugy élhessek, hogy eredményképen másnak a jogosítványa válik illuzóriussá, — hogy valamely jogszerű hatalmammal ugy éljek, hogy ne legyek tekintettel egyesek, elsőrangú közjogi testü­letek szerzett jogaira. Jogokat pedig a törvényhozó egymással szemben ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom