Szigethy Lajos: Evangélikus magyar arcképcsarnok (Budapest, 1936)

Haberern Jonatánné, Liedemann Róza

Gyülekezetünk egyik alapítójának és jóUtevőjének, Liedemann Sámuelnek fiú- és leányági ivadékai, a Liedemannok, Zsigmondyak, Busbachok, Fabinyiak, Haberernek, egész a mai napig bölcs tanáccsal, munkával, áldozatokkal mindig helyt állottak egyházunk szolgálatában. A Haberern család, a hitbuzgó felklai lelkésszel élén, akit a gályarabok korában hűségéért bujdosásba, nyomorba kergettek, szintén aranybetükkel írta bele nevét egyházunk történetébe, Haberern Jonatán, a nagy filozófus, a volt szarvasi tanár, majd a pesti közös teológiai főiskola professzora, kiváló munkatársa volt egyházunk iskolaügyében a két nagy embernek, Hunfalvy Pál iskolai felügyelőnek és Székács Józseifnek. Liedemann Róza pedig női lelkületének megfelelőleg az egyházi jótékonyság terén álilbtít a lelkészek oldalán. A Tábitha jótékony egyesületnek félszázadon át volt elnöke, lelke, mindene; a Protestáns Árvaház ügyeinek egyik leglelkesebb intézője, majd tiszteletbeli választmányi tagja. Királyi kegy érdemkereszttel tüntette ki. Neve fennmarad egyházunk történetiében. Gyülekezetünk életében azért is méltíó a hálás emlékezetre, mert az ő fia, lelkületének örököse, iskoláink, majd a testvéregyházak volt felügyelője, Haberern Jonatán Pál orvosprofesszor. Amennyire igaz Üdvözítőnk szava: »Szegények mindig lesznek veletek«, annyira óhajtandó, hogy Haberern Jonatánnék, az ő lelkétől ihletett nagyasszonyok is legyenek mindig közöttünk. 26