Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

2. Dévay Bíró Mátyás

10 Imre. Dévay neve mellé nem sokkal újabb időre valló írással odajegyezte valaki, bizonyára egy másik krakkói diák: „Ez a Mátyás, ez az átkozott pokolszülötte hozta be a lutheri pestist (Magyarországba)". Nem haragszunk erre a goromba emberre, mert szavaiból megértjük, liogy Dévaynak nagy embernek kellett lennie. Máskülönben nem gyűlölték volna annyira ellenségei. Annál jobban szerették a jóravaló, lelkes, evangélikus emberek. Egv kortársa hosszú latin versben dicsőítette Dévayt. A vers értelmét ezekben a magyar rímekben fejezhetjük ki: „Jó Mátyás te vagy neküknk Áldott, magyar Lutherünk !" Dévay eleinte, mint Luther is, híve volt a pápának. Szerémy György Krónikájában szó λ

7«η róla, mint abaújvármegyei buzgó katholikus plébánosról. Nem is könnyű elszakadni egy egész világtól, amit szerettünk. De már 1529-ben a wittienbergai egyetem anyakönyvébe van írva a neve. Jól esik látnunk, hogy a két Luther, a német és a magyar, a két egyformán hősies szív és hívő lélek, mennyire szerették egymást. Dévav hónapokig Luther asztalának és házának vendége volt. Mert Luthert sok más szép tulajdonsága mellett jó szíve, szinte határtalan, mondhatnánk „magyaros" vendégszeretete is kedvessé teszi előttünk. Később is újra és újra Wittenbergában láthatjuk Dévayt. Odavonzotta a szíve. Barátság fűzte össze Dévayt a másik nagy reformátorral, Melanchtonnal is. Melanchton azt írta egy barátjának: „Kedves vendégem van, Bíró Mátyás. Az üyen ember barátsága a jó Isten leggazdagabb ajándéka". Máskor Nádasdy Tamás országbírónak,