Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

15. Herman Ottó

86 zik. Lekötik ezek a könyvek a szívünket, mint akár a legérdekesebb Jókai-regény. Fokozza érdekességüket a nagy megfigyelő érzékről tanúskodó sok szép rajz is. Érdekes az a könyve is, melyet norvégiai úti emlékei alapján az északi madárhegyek csodás világáról írt. Meg volt benne is a ζ igiaizi tudóst jellemző sugalmazó erő. Fiatal tudósokból egész kis sereget nevelt maga mellé. Példáját követve, ők is leírták magyar földünk állat- és növényéletét, mely hazánkat külön „földrajzi egyéniség'-gé teiszi. így is fokozták a magyarságban a hazaszeretetet. Ez iái hazaszeretet élt erősen mesterükben is. Ez sodorta bele a politikába. Megnemalkuvó, szélsőséges negyvennyolcaspárti és demokrata-érzésű politikus volt. Kedves vonás lelkében, hogy Kossuthot melegen szerette. Kossuth is pvakran intézte hozzá, mint bizalmas emberéhez, aizokat. a leveleit, melyeket tulajdonképen az egész nemzetnek szánt. Ellenfelei is elismerték Hermán Ottóról, hogy mindig önzetlen lelkesedés éis tiszta hazaszeretet vezette. Nemcsak érdekes író, hanem érdekes ember is volt. Igazi egyéniség, akire el lehetne mondani, hogy a természeit, mikor az öntő-mintából kivette, összetörte a mintát. így alkotóműhelyéből egyetlen példány gyanánt került ki Hermám Ottó egyénisége. Hermán Ottó imádta a Szépet, amit a természetben látott meg legjobban. Már pedig aki a természetben a Szépet meglátja, az Istent látja meg. Annak a természetvilága égő csipkebokor, mint Mózesnek, Krisztusnak, Luthernek volt. Ebből a csipkebokorból Isten szól hozzánk. Isten szavát hallotta meg és aizt tolmácsolja nekünk Hermán Ottó is.