Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

7. A pesti gyülekezet. Liedemann Sámuel

42 Így tett akkor is, mikor a templomépítésről volt szó. Mintha a krisztusi szóval élt volna: „Mit féltek, kicsinyhitűek?" Hozzá hasonló bátor emberekkel egyetértve, az akkor még nagyon kicsiny gyülekezetet akkora templom építésére birta rá, melyben ma is tűrhető otthont talál az ország legelső gyülekezete. De azután akkor is helyt állt magáért, mikor dolgozni, áldozni és a nagy célhoz szükséges eszközöket meg kellett találni. Az építkezés pénzpatakja, az ilyen patakok szokása szerint meg-megakadt. A francia háborúk, majd a devalváció, vagyis a pénz értékcsökkentése miatt az építés közel negyed évszázad ig elhúzódott. Mikor 1809-ben már szinte mindenki elcsüggedt, ezer forintnyi újabb áldozatával példája követésére buzdította az egyháztagokat. 1819-ben még nagyobb, háromezer forintnyi áldozatával ós ennek lelkesítő hatásával tette lehetségessé a templom méltó belső berendezését. A templomépítés ólomsúllyal nehezedett a vállukon és a lelkeken. És Liedemann mégis — Schedius Lajossal, lelkitestvérével egyetértve — az iskolaügy fejlesztése érdekében újabb és újabb áldozatokra sarkallta, a gyülekezetet. Liedemannak nagy része van abban is, hogy tanárait, tanítóit a Deák-téri gyülekezet fizette az egész országban legjobban. így azután kiváló vidéki tanárok szívesen pályáztak a pesti iskolákhoz. A jó tanárok-tanítók kedvéért az evangélikus és a más vallású szülők örömmel fizették a nagy tandíjat. Az iskolák sok esztendőben maguk tartották fenn magukat. Ami vakmerő pazarlásnak látszott, pénzügyileg is célszerűnek bizonyult. De az iskola csak akkor igazi iskola, ha vallásos és erkölcsös tanulókat nevel. Ebben az irányban Schediusnak Liedemann volt a legbuzgóbb és leg-