Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

7. A pesti gyülekezet. Liedemann Sámuel

41 likus gimnáziumban a magyar nyelvet tanította és pedig nem parancsra, hanem szíve sugallatára. Sámuel testvére, Márton, a lelkészi pályára lépett, a kolozsvári gyülekezetnek lett kiváló papja. A mi Sámuelünk, atyja nyomdokain járva, kereskedő lett. Nyolc éven át volt segéd, végül üzletvezető egy előkelő bécsi cégnél. Mivel II. József korában már ilyet is meg lehetett próbálni, folyamodott egy lutheránus barátjával: engedje meg a pesti városi tanács, hogy itt divatárus és szállító céget alapítsanak és vegye be őket a polgárok sorába. A korszellem csodát művelt. Liedemann lett Pest városának első evangélikus polgára. Kitűnő üzletember volt. Szállító üzletét nemzetközi jelentőségre emelte és Budapest kereskedelmi történetében is meg van a maga jelentősége. Többnyire Brassóvidéki magyar lutheránus fuvarosai szállították az árukat tizenhat lóval vontatott hatalmas szekereken Bécs és Bukarest között. Üzleti érzékének nagy hasznát látta a gyülekezet. Mert az egyháznak szellemi ós erkölcsi ugyan a hivatása, de ezek megvalósításához anyagi eszközökre is szüksége van. Liedemann Sámuel gondnok, akkori szóval kurátor, mindig meg tudta mondani: mennyi pénzre van szükség valami üdvös célra. Azt is meg tudta mondani, honnan vegyék a pénzt. Bizony, mélyen belenyúlt a zsebekbe. De nem zúgolódhatott senki, mert legmélyebben a saját zsebébe nyúlt. Fűzzünk egy pár adatgyöngyöt zsinórra, hogy megérthessük, mennyire lutheri lelkek voltak: Liedemann Sámuel és hozzá méltó fiú- és leányági ivadékai. Liedemann, aki a maga üzletében annyira óvatos volt, azt tartotta, hogy egy olyan halhatatlan erkölcsi testület, mint az egyház, bizonyos esetekben vakmerő is lehet. Nagyot merve, felébreszti a hívekben az önbizalmat és az áldozatkészséget.