Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

6. Fábri Gergely és a vadosfaiak

36 lyokat. Ez mit jelenthet mást a katholikusok szerint, mint azt, hogy Fábri a gyűlölt II. Frigyes porosz királyhoz fordult segítségért! Fábrit is vizsgálati fogságba vetették és pedig Eszterházyéknak sopronkeresztúri várában. De itt a jóindulatú uradalmi tisztek és velük a falu plébánosa mindent elkövettek, hogy elviselhetővé tegyék Fábri fogságát. A várnagy és Fábri összevetették a biblia katliolikus szövegét Luther fordításával és nagy örömmel állapították meg, hogy hitelveikben, mennyi a közös és hogy ők tulajdonképen testvérek a Krisztusban. Ha a vizsgálati fogság véget nem ért volna, ki tudja, nem térítette volna-e meg a nagy püspök derék katholikus börtönőrét. A szokásos megtiszteltetést azonban nem engedte el a várnagy: eretnek vendégét beiratta újszülött gyermeke keresztapjának. A hazaárulás képtelen vádját, természetesen, bebizonyítani nem lehetett, de helytartósági rendelettel Fábrit elmozdították vadosfai állomásából és megfosztották püspöki méltóságától. Mint „peregrinus", vagyis „bujdosó" félévig családjával együtt barátságos rábaközi és kemenesalji úri családok vendége volt. Végre az akkor szegény veszprémvármegyei, kertai gyülekezet papjának hívták meg. Itt még paplakás sem volt. Gerenda-talapzatra, vesszőfonásos, sárral betapasztott falu, nádfedeles kunyhót építettek a lelkész számára. De a közmunkában nem igen buzgólkodtak a hívek. Az egykori püspöknek, feleségével, leányaival együtt magának is kellett a sárfalat tapasztania, hogy télre legyen védőfedele. Itt megjegyezhetjük, hogy az egyházi adózásban nem mindig buzgólkodtak eléggé az evangélikus hívek, különösen a nemesek, akik gyűlöltek min-