Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

6. Fábri Gergely és a vadosfaiak

35 lására használták fel gonoszul. A lo verekedő kel, ha jobbágyok voltak, börtönre és botozásra ítélték. A megszégyenítő botbüntetést még az asszonyokon is, részben a katholikus kápolna előtt nyilvánosan hajtották végre. A nemes birtokosokat, hosszabbrövidebb börtönbüntetés mellett, olyan nagy pénzbírsággal sújtották, hogy közülük nem egy tönkrement. A bírságpénzen a kápolna helyébe díszes templomot építettek. A katholikus verekedőknek, akik tulajdonképen kezdték az egészet, természetesen, hajukszála se görbült meg. A gyászos eset emléknapján évről-évre díszes körmenetben vonult be a vidék katholikus népe, hogy misét hallgasson a diadalát hirdető templomban. És ezen a napon az evangélikus templomot zárva kellett tartani. A megszégyenítő büntetés, mely 1830-ig érvényben volt, annál jobban fellobogtatta a vadosfai hívek hitbuzgóságát. A többezer lelket számláló gyülekezet Nemesdömölk után a legelső falusi magyar egyház a Dunántúli-kerületben. Bizonyítja ezt az a hatalmas, szép templom is, mely a régi artikuláris templom helyébe épült. A bosszú az ártatlan Fábri Gergelyt is sújtotta, aki az egész esetben igazán semminek oka nem volt. A bíróság kezébe került egy levél, amit a börtönbe küldtek be Vadosfáról. Ebben az az üres biztatás állt, hogy ne féljenek a rabok, hatalmas külföldi pártfogók is közbelépnek érettük. A falusi levelek ben szokásos befejező tiszteletizenések között legelői állt, hogy a főtisztelendő úr tisztelteti a fogVadosfai templom.