Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

6. Fábri Gergely és a vadosfaiak

33 írója, a nemeskéri anyakönyvek átbúvárlása alapján megállapította, liogy ö és felesége majdnem minden második gyermeknek keresztszülei voltak. Már pedig a régi időkben a komának való meghívás és ennek elfogadása volt a próbaköve a pap népszerűségének és igazi evangéliumi demokrata gondolkodásának. Az ilyen népszerű papnak példaképe volt szülőfalumnak az a papja is, akinek ezt a sajátkezű bejegyzését olvastam a régi keresztelési anyakönyvben: „Keresztszülők, a falu kanásza feleségestől és úri magam, szintén feleségestől." Fábri mint püspök is kiváló és népszerű ember volt. Papjait a maga lelkesedésével arra is rábírta, hogy szövetkezzenek az ószövetség lefordításának kimondhatatlanul nehéz munkájára. Lelkes és eredményes munkássága közepette nehezedett meg rajta az idők járása. Akkor az volt az ellenreformáció egyik főtörekvése, hogy a többi faluban rabolják el a nyájat, ha már az artikuláris helyekhez egyelőre hozzájuk férni nem lehet. Vadosfa környékén a falukban a földesurak egyrésze, élükön a győri püspök és a türelmetlen Eszterházyak, uraiknak így is kedvében járó szolgalelkű gazdatisztjeik útján, börtönnel, botozással, az elüldözés ijesztő képével sok helyen sikert értek el. Vannak azon a vidéken tisztára katholikus faluk, például Himod, melyeknek minden lakosa evangélikus volt Fábri korában. Ezeknek a szerencsétlen üldözötteknek érdekében a buzgó és bátor pap közbenjárt a felsőbb hatóságnál és földesuraiknál. Elképzelhetjük, mennyire magára vonta, a türelmetlen katholikus világ általános gyűlöletét. Végre Vadosfára, az erős várba is beférkőzött az ellenség. Egy vidéki katholikus nemesember zálogjogon volt ideiglenes haszonélvezője egy kis üres 2