Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

6. Fábri Gergely és a vadosfaiak

32 ilyen kibujdosott kuruc tiszt ivadéka, keresve a rokonságot édesanyám családjával. Ezekkel való összejátszással vádolták Mária Terézia francia és porosz háborúi korában a magyar protestánsokat. Éppen úgy, ahogyan száz évvel elébb a gályarabok korában törökpártiaknak mondták a mieinket. A katholikus társadalom egy részének türelmetlenségét jellegzetes példával bizonyítja Fábri Gergely története és a vadosfai eset. * Fábri Gergely Osgyánban, ebben a gömörvármegyei tősgyökeres magyar evangélikus faluban született a XVII. század vége felé. Pap- és tanítóősök példáján buzdulva, papnak készült és tanulmányait Wittenbergában fejezte be. Eleinte Győrben működött, mint a kis gimnázium kiváló igazgató-tanára. Majd a vadosfai artikuláris gyülekezet papja és a dunántúli egyházkerület püspöke lett. Vadosfa kis magyar falu a sopronvármegyei Rábaköz, e gazdag rónaság kellős közepén. Lakosai majdnem mind nemesek és evangélikusok. Mária Terézia korában egész keleti Sopron vármegye evangélikus népe ennek artikuláris templomába járt istentiszteletre. Papjának volt is elég gondja, habár szigorúan tilos volt vidékre kijárnia, hívei gondozására. Fábri Gergely híven buzgólkodott hivatásában. Pénzügyileg is rendbehozta gyülekezetét. A hitbuzgóságot, a jó erkölcsöt magának és háza népének élő példájával is terjesztette. Páratlanul népszerű volt Vadosfán is, későbbi kertai és nemeskéri hívei között is, feleségével együtt. Payr Sándor, Fábri Gergely életének alapos és éleseszű meg-