Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)
6. Fábri Gergely és a vadosfaiak
31 megalázás érte. Sőt Petrőczy Kata hosszabb ideig börtönben is sínylődött, míg férje ki nem váltotta. Élete vége felé el is hagyta Erdélyt és „bujdosásában" Huszt várában hunyt el. Férje nemsokára követte a halálba. Isten, akiben annyira bízott, megmentette hűséges gyermekét attól a szomorúságtól, hogy a Bákóczy-ügy végleges bukását kelljen látnia. Pápai Ferenc szépen és igazán mondja Petrőczy Katáról verse végén: „Ég hogy a rabságban is Krisztussal valál, Arról bizonyító írást előadál, Tövisek közt nőtt szép liliomaidat." FÁBRI GERGELY ÉS A VADOSFAIAK. A Thököly—Eákóczy-kor viharainak elülte után a vallási üldözések újra megindultak, habár némileg szelídebben és mindenesetre más formában. Ekkor már nem annyira az állami hatalom, mint inkább a katholikus társadalom nekivadított része folytatta az üldözéseket. A király pedig tűrte ezeket: még a tévesen „kegyes"-nek nevezett Mária Terézia is. De néha-néha, népies szóval élve, leintette a túlságosan heveskedőket. Politikából tette, mert rászorult a tekintélyes számú protestáns nemesek lelkesedésére és áldozatkészségére. És ezek csakugyan mindent feledve, együtt kiáltották katholikus testvéreikkel a „Vitám et sanguinem"-et. És mégis ellenük fordult a katholikus többséggyűlölete és gyanúja, politikai okokból is. A szatmári béke után sok kuruc katona kibujdosott. Belőlük és ivadékaikból kerültek ki a porosz és francia huszárezredek legvakmerőbb vitézei. Nekem is írt egy Herrmann von Halász nevű német úriember,