Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

13. Wilim János

81 pillantása. A gyermekek szeretettel csüngtek rajta. Anyanyelvét, a tótot, szeretettel tanította és különösen nagy gondja volt rá, hogy tanítványai sok szép tót éneket betanuljanak a Tranoscius-énekeskönyvből. De mint lelkes magyar hazafi, akinek családi körében a magyar nyelv édes otthonra talált, igen buzgón és páratlan sikerrel tanította a magyar nyelvet. Gondja volt rá, hogy tanítványai ezt később se feledjék el. Buzdította a szülőket, hogy gyermekeiket adják ki magyar szóra cserébe, Orosházára és más magyar falvakba. A Csabára került magyar gyermekektől a felnőttek is tanultak magyarul. így volt ő a magyarság apostola. Megmutatta máskép is, hogy jó hazafi. 1848-ban nemcsak hogy megtanította a gyermekeket Petőfi Talpra magyarjára, hanem maga is síkra szállt a nemzeti szabadságért. Mint nemzetőr egész Nagybecskerekig eljutott a lázadó szerbek ellen mozgósított sereggel. A szó teljes értelmében néptanító volt. Nemcsak tanítványait, de azok szüleit is nevelte. Fel-felkereste őket, azok meg ügyiik-bajukban hozzáfordultak, mondhatjuk, hogy a békéscsabai „alsóvég"-nek ingyenes ügyvédje és orvosa volt. Biztatta a szülőket, hogy jobb tehetségű gyermekeiket felsőbb iskolákba járassák. Zsilinszky Mihály, a földmíves szülők fia, az ő biztatására került felsőbb iskolába. Orlay Petrich Somának, a nevezetes festőnek, Petőfi rokonának és bizalmas jóbarátjának szüleit szintén ő buzdította, hogy fiukat gimnáziumba küldjék. Ilyen módon a jó Wilim Jánosnak neve a történelembe és az irodalomba is bejutott. Nem csoda, hogy a kiváló tanítót és jó embert nagy tisztelet és szeretet környezte. Kitűnt ez 18715