Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

14. Bajza József

82 ben, mikor tanítói működésének ötvenéves jubileumát ünnepelté meg gyülekezete. De a „kívül való világ" is elismerte érdemeit. Az alkotmányos korszak hajnalán a királyi kegy a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. Valószínűleg ez volt az első eset, hogy evangélikus tanító ilyen kitüntetésben részesült. BAJZA JÓZSEF. A kötet eddigi hangulatképeiben láttuk Luther lelkének természetes megnyilatkozását olyan emberekben, akiket neveltetésük, hivataluk, illetőleg bizalmi állásuk ezer szállal az egyházhoz fűz. Jól esik látnunk ennek a léleknek megnyilatkozását olyan világi evangélikus emberekben is, akiket sokszor neveltetésük is, hivatásuk is az egy házias gondolkodástól idegen utakra téríthetne. A nemzeti lélek mellett Luther lelke; él Bajza Józsefben is (1804—1858). A hevesvármegyei Szűcsiben született előkelő nemesi családból. Többnyire katholikus iskolákban járt; ügyvédnek készült, de egész életét az irodalomnak szentelte. Ifjúsága még abba a Goethe Wertherével és Eötvös Karthauzijával jelezhető korba, a világfájdalom korába esett, melyben a művelt emberek életén és a költészeten is valami, nekünk józanabb kor gyermekeinek szinte érthetetlen borongás ömlött el, mert fájt nekik maga az élet. Természetes volt, hogy a világfájdalom édes-bús szavú költője, Bajza, népszerű lett korának bánatra hangolt olvasóközönségében. Szájról-szájra röppentek úgynevezett helyzet dalai, melyekben egyegy képzelt alak búját, epedését fejezte ki. Hány szerelmes ifjú hódította meg a kegyetlennek látszó