Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

8. Schedius Lajos

54 Mint a nádornénak, Mária Dorottyának magyar nyelvmestere, részben ő ápolta ennek lelkében az irodalmunk iránt való érdeklődést, örömmel beszélte el, hogy egy új magyar folyóirat alapításáról szólván a nádornénak, ez tapsolt jó kedvében, később pedig ölömmel említette, hogy a nádornak is szólt a dologról és az is érdeklődéssel fogadta a jó hírt. Így szerzett Schedius jó barátokat nemzeti ügyünknek azokban a körökben is, ahol eddig dolgaink iránt ellenséges indulat, vagy legjobb esetben közönyösség uralkodott. Schediusnak igen nagy a jelentősége egyházunk, különösen pedig a pesti gyülekezet életében, mely a türelmi rendelet folytán alakult meg. Szervezésében, virágzásra indításában Liedemann Sámuellel, Pest városa első evangélikus polgárával, neki van legtöbb érdeme. Később pedig piispök-látogatási hivatalos jegyzőkönyv állapította meg, hogy a pesti evangélikus egyház iskoláinak Schedius a megalapítója. Félszáz esztendeig volt iskolai felügyelő. Kitűnt, milyen bölcs dolog olyan helyen, ahol erre alkalmas szakemberek vannak, mint Pesten is, az iskolák élére pedagógusokat állítani, akik nemcsak a külső dolgokban kormányoznak, hanem hozzáértésükön és buzgóságukon alapuló tekintélyükkel a tanárokat, tanítókat irányítják is. Schedius igazi felügyelője volt az iskolának. Megállapította tantervét, szellemét; őrködött, hogy benne a nagy pedagógusnak, Pestalozzinak elvei szerint folyjék a tanítás. Állását nem tekintette dísznek, hanem nagyon komoly kötelességnek. Az iskolát gyakran látogatta, a tanítást ellenőrizte; megkövetelte, hogy tanárok, tanítók teljesítsék kötelességüket. Viszont a gyülekezet körében minden méltányos kívánságuk lelkes és hatalmas szószólója volt. Érdeklődést ébresztett a hívekben az iskola iránt,