Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

9. Böhm Károly

55 ami az evangélikus iskolának létfenntartó életeleme. Ő, a világhírű író és tudós az egyszerű pedagógusokat baráti szívébe fogadta, rendszeres összejöveteleken, kirándulásokon, tudományos és irodalmi kérdéseket megbeszélt velük. Igyekezett a legjobb szakembereket hívni meg az iskolához. A nagy tanárok, Stuhlmüller Frigyes, Petőfi tanára és Tavassy Lajos, a negyvenes évek legelső pedagógiai vezérembere lelkes beszédekben ünnepelték Schediust, 1843-ban, egyházi működése félszázados évfordulóján. Szerencséje volt az evangélikus iskolaügynek, hogy Schediusnak méltó, sőt még nála is kiválóbb utódja akadt az iskola felügyelői széken, Hunfal vy Pálban. Ennek, majd Székácsnak, Böhm Károlynak, a nagy igazgató-tanárnak és Péterfi Sándornak, a nagy tanítónak érdeméből virágzott fel anynyira a pesti egyház gimnáziuma és elemi iskolája, hogy a maga nemében mindegyiket az ország első iskolájának emlegették. BÖHM KÁROLY. Böhm Károly (1846—1911) volt Schedius Lajos iskolájának, a budapesti evangélikus gimnáziumnak legkiválóbb tanára és igazgatója, örök büszkesége; egyúttal a legnagyobb magyar gondolkodó, önálló filozófiai rendszerével, lelke eszményiségével nemzetének egyik legnagyobb szellemi vezére és jól tevője. Már e könyv első kötetében, a Zólyom vármegyéről szóló szakaszban megemlékeztünk róla egy-két mondatban és ezek kapcsán arcképét is közöltük. Atyja vasvármegyei német családból származó