Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)
4. Wallaszky Pál
32 emlegette, mint a nemzeti becsület szerencsés és iigyes védőjét; Kölcsey hona és százada kitűnő tudósának nevezte el; Horvát István, a tüzeslelkű történettudós pedig megírta Wallaszky életrajzát és a legnagyobb magasztalással szólt róla, mint tudósról és mint emberről. De Wallaszky nemcsak lelkes magyar ember, hanem igen buzgó evangélikus ember és kiváló lelkész is volt: a tótkomlósi^majd a cinkotai, végül negyven éven át a gömörvánnegyei, jolsvai hívek szeretett és tisztelt lelkipásztora. Németországban nemcsak tudománya gyarapodott, hanem hite és egy háziassága is megerősödött. Halléban Franckeért, Wittenbergában Lutherért lelkesedett. Itthon pedig igyekezett példájukat követni. Mikor II. József türelmi rendeletének kiadása korában vakbuzgó katholikus író névtelenül támadta a protestánsok jóakaró védőjét, de egyúttal gyalázta Luthert és követőit — akkor ő, mint elébb nemzetének, úgy most egyháza szent ügyének és rajongva szeretett mesterének, Luthernek védelmére bátran síkraszállt. Megírta egyikét a protestáns igazságok leghatalmasabb védőiratainak. Mint lelkészt Luther és Francke szelleme hatotta át. Nem volt csupán hitszónok — ámbár ezen a téren is ritkította a párját —, hanem híveinek valóságos lelki atyja is. Naponként bejárta a várost azoknak a híveinek meglátogatására, akikről gondolta, hogy rászorultak vigasztalására és jó tanácsára. Vasárnaponként, a délutáni istentisztelet után pedig jól átgondolt terv szerint lassanként, sorban meglátogatta valamennyi hívét. Így a beimisszió gyakorlásában korát messze túlhaladta. A tudós pap alkotó pap is volt: Jolsván díszes templomot és célszerű, szép egyházi épületeket emeltetett.