Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)
2. Pálfy József
16 apám beszélte, aki később volt tanítványa, ez a keménykezű, de áldott jószívű ember a némileg ellazult fegyelmű iskolában rendet teremtett, de egyúttal tanítványaiban kedvet ébresztett a tudományok iránt. Pálfy hálásan emlegette, hogy Hetyélsy kedveltette meg vele a lelkészi pályát. A másik nagy ember Kis János volt, a diákok édesatyja, aki a szegényebb fiúknak tanítványokat szerzett, a kiválóbb tehetségeket, mint Székácsot, Pálfyt bizalmas körébe vonta, az önképzés útján vezérelte. A másik lelkész, Gamauf Teofil, a nagy történész szintén atyai barátja volt Pálfynak. Ettől a három embertől megtanult dolgozni, és a szenvedélyes munkaszeretet el is kísérte haláláig. Pálfy a Magyar Társaság egyik legbuzgóbb tagja éls könyvtárosai volt. így bizonyos tekintetben Széchenyi hatása alá is került. Mert ez a kor a Széchenyi-kor hajnalhasadása volt. A niagy férfiú a Magyar Társaság iránt érdeklődött, ünnepélyein meg-megjelent, könyvtárát megajándékozta műveivel. Pálfynál senki se lehetett Széchenyinek nagyobb tisztelője, de lelkesebb követője sem. Ha Fáy Andrást, Széchenyi legnagyobb tanítványát a „nemzet napszámosáénak nevezték, Pálfyt az evangélikus egyház napszámosának lehet neveznünk. Csakhogy ő is, mint Fáy, napszám nélkiil, önzetlen lelkesedésből dolgozott. Theológiai tanulmányainak befejezése után két évig gróf Zay Károly egyetemes felügyelő házánál volt nevelő. Ez a két év rá nézve életiskola volt. Itt ragadta meg lelkét ellenállhatatlanul a nevelői munka szeretete. A gazdag könyvtár kincsei tudását gyarapították, a lelkes gróf társasága egyházszeretetét. indította még nagyobb lángolásra. Ezután három évig Révkomáromban volt káplán és a nagyobb gyermekek tanítója, és pedig olyan