Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

2. Pálfy József

eredménnyel, liogy a gyülekezet jegyzőkönyvileg mondott köszönetet „szenvedélyes szorgalmáért." Rövid mencshelyi lelkészkedése és soproni tanársága után az előkelő, répoeimelléki, nagygeresdi gyülekezet lelkésze lett. Itt díszt» templomot, lelkészlakot, szép emeletes iskolát építtetett rövid néhány év alatt. De biblikus prédikációival, buzgó lelkipásztori működésével a lelkeket is építette. Nagy munkaerejét csakhamar az egyházkerület is felismerte és igénybe vette. Mint kerületi számvevő nendet hozott be a régimódi gazdálkodás helyébe, melynek az volt az elve: „Minek ellenőrizzük & pénzkezelőinket? Úgyis tudjuk, hogy becsületes emberek!" Pálfy szigorúan számot kért tőlük és kérlelhetetlenül behajtotta a hátralékokat. Gyakorlati érzékével új jövedelmi forrásokat is nyitott. Ügynevezett egyetemleges megegyezést hozott létre az Első Magyar Biztosító Társasággal a kerülethez tartozó gyülekezetek egyházi épületeinek biztosítására: és a kikötött jutalékból szép összeg jutott a kerületi pénztárba. Apám, aki vele jó barátságban élt, előttem mindig úgy emlegette Pálfyt, hogy ő volt a kerület Deák Ference. Annyiban is, hogy mint pezsgő humorú, jó anekdotázó ember, felderített minden társaságot. De még inkább annyiban, hogy mint apám tréfásan mondogatta: „Az egyházkerület nála tartotta az eszét." ő mindenre gondolt, mindig megmondta mi a tennivaló és azt végre is tudta hajtani. így megalapította a papok és tanítók Gyámoldáját, vagyis nyugdíjintézetét. Százan és százan áldották ezért Pálfy okosságát és jó szívét. Megalkotta szegény gyülekezetek segélyezésére az Egyházkerületi Gyámintézetet és ezt nemsokára, a másik nagy soproni diákkal, Székács Józseffel 2