Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

2. Pálfy József

eredménnyel, liogy a gyülekezet jegyzőkönyvileg mondott köszönetet „szenvedélyes szorgalmáért." Rövid mencshelyi lelkészkedése és soproni tanár­sága után az előkelő, répoeimelléki, nagygeresdi gyülekezet lelkésze lett. Itt díszt» templomot, lel­készlakot, szép emeletes iskolát építtetett rövid néhány év alatt. De biblikus prédikációival, buzgó lelkipásztori működésével a lelkeket is építette. Nagy munkaerejét csakhamar az egyházkerület is felismerte és igénybe vette. Mint kerületi szám­vevő nendet hozott be a régimódi gazdálkodás he­lyébe, melynek az volt az elve: „Minek ellenőriz­zük & pénzkezelőinket? Úgyis tudjuk, hogy becsü­letes emberek!" Pálfy szigorúan számot kért tőlük és kérlelhetetlenül behajtotta a hátralékokat. Gya­korlati érzékével új jövedelmi forrásokat is nyitott. Ügynevezett egyetemleges megegyezést hozott létre az Első Magyar Biztosító Társasággal a kerülethez tartozó gyülekezetek egyházi épületeinek biztosítá­sára: és a kikötött jutalékból szép összeg jutott a kerületi pénztárba. Apám, aki vele jó barátságban élt, előttem min­dig úgy emlegette Pálfyt, hogy ő volt a kerület Deák Ference. Annyiban is, hogy mint pezsgő humorú, jó anekdotázó ember, felderített minden társaságot. De még inkább annyiban, hogy mint apám tréfásan mondogatta: „Az egyházkerület nála tartotta az eszét." ő mindenre gondolt, mindig megmondta mi a tennivaló és azt végre is tudta hajtani. így megalapította a papok és tanítók Gyámol­dáját, vagyis nyugdíjintézetét. Százan és százan áldották ezért Pálfy okosságát és jó szívét. Meg­alkotta szegény gyülekezetek segélyezésére az Egyházkerületi Gyámintézetet és ezt nemsokára, a másik nagy soproni diákkal, Székács Józseffel 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom