Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

23. Kossuth Lajos

134 nom elmondani, mimódon kísérte végig életén Luther lelke, melyet protestáns iskolák fejlesztettek ki benne. Tanulói éveinek legnagyobb részében, mint déli Zemplén vármegye szülötte, a sárospataki református főiskolának volt a tanítványa. Itt a diákok önkormányzati élete még erősebben ki volt fejlődve, mint más protestáns líceumokban és kollégiumokban. A régi időben az iskolát a diákság kormányozta, tanárait választotta, utóbb sokáig legalább ajánlotta. A kollégium vagyonát az ifjúság bizalmi embere, a szénior, vagyis „a legöregebb" diák kezelte. Olyan önálló volt ez az ifjúság, hogy a kuruc-korszakban Patakról elűzetve, hontalanul bujdosva, tanárok nélkül együtt tanult és így fenntartotta a kollégiumi élet folytonosságát. Mint Sopronban a Deákkuti vármegy ében, úgy Patakon a Nádorvánnegyében folyt kicsinyben a nagy vármegye élete, a maga vitáival, szónoklataival, sőt korteskedéseivel. Nem sokkal Kossuth Lajos diákévei után a soproni Magyar Társaság mintájára Patakon is megalakult az önképzőkör, éppen Kossuth Lajos későbbi társának, a független Magyarország leendő miniszterelnökének, Szemere Bertalannak vezetése alatt. Kossuth heves vérmérsékletének egész tüzével résztvett Nádorvármegye ós általában az ifjúság önkormányzati életében. Egy alkalommal, mint olyan sokszor máskor, megint forrongott a jogászság valami képzelt, vagy valóságos sérelem miatt, és pedig éppen Kossuth vezérsége alatt. Ekkor mondta Kövi Sándor, a híres jogi professzor azokat a bizonyos tekintetben prófétai erejű szavakat: „Ebből a domine Kossutliból még nagy országháborító lesz valaha." Nekünk ez a szereplése természetesen nem οrszágh áb

οr ításban, hanem a nem-