Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

20. Benczúr Gyula

119 vei magára vonta Pilotynak, a nagy történeti festőnek figyelmét és nemsokára egyik legkiválóbb tanítványa lett, de nem utánozta szolgailag. Belemerült Rubensnek és a velencei iskola művészeinek tanulmányozásába. Csakhamar úgy emlegették öt is, mint a színezésnek és természetességnek mesterét. De minket, akik a művészetben szakértők nem vagyunk, legjobban megragad iá Benczúr képeiben megnyilatkozó nemzeti lélek. Vannak ugyan külföldi tárgyú képei is, különösen a színekért rajongó művésznek annyira kedves rokokó-világból, XV. és XVI. Lajos korából. De világraszóló remekeinek tárgyát a magyar történelemből vette. Bátran elnevezem az ecset Arany Jánosának, mert ahogyan Arany balladáiban és általában költészetében megelevenedik a nemzeti mult, Buda halálától Széchenyi haláláig, éppúgy támad ez életre Benczúr ecsetje alatt, Vajk megkeresztelésétől a millenniumi hódolásig. Első nagy történeti festménye Hunyadi László búcsúja volt (1866); világhírre azonban II. Rákóczi Ferenc elfogatásával emelkedett. A nemzet festőjévé pedig Vajk megkeresztelésével lett, melyet mint az Eötvös József kultuszminisztertől 1869-ben hirdetett pályázatnak győztese, 1875-ben fejezett be. Ezt a képet, melv ma egyik legnagyobb dísze Szépművészeti Múzeumunknak, a szaktudósok monumentálisnak nevezik. Nagyságát méltányolta München műértő társadalma és a bajor kormány is. 1876-tól a müncheni művészeti akadémiának volt kiváló tanára és egyik legünnepeltebb művésze. És 1883-ban mégis haza hozta a magyar szíve, hogv sokkal szegényesebb viszonyok között, mint az újonnan alkotott mesteriskola igazgatója, nemzeti művészetünk hivatott vezére leerven. Itthon nevezetes alkotása Budavárának a (öröktől való