Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

20. Benczúr Gyula

120 visszavételét ábrázoló képe, mellyel a világ művészetének első fővárosában, Párizsban, a nagy érmet, a Grand prix-t nyerte el. De legnagyobb alkotása, művészete templomának kiemelkedő kupolája az a nagy képe, mely az országgyűlés két házának a királyi pár előtt való hódolását ábrázolja. Ezeréves történetünk géniusza ihlette meg a művészt, mikor nem uruk előtt szolgailag meghódoló alattvalókat festett, hanem valóságos királyok gyülekezetét, mely szexetettel üdvözli azt, akit önként elsőnek ismer el a kebelében. Szilágyi Dezső, az ünnepi szónok, a protestáns erőnek és büszkeségnek ez a megtestesülése pedig mintha azt mondaná: „Királyunk, hódolunk neked, mert te is meghódoltál törhetetlen nemzeti erőnk előtt és Tstentől megáldatott hosszú uralkodásod alatt híven megtartottad esküdet, amit alkotmányunkra tettél!" Királynak hódoló királyok vannak a Vilma királyné-úti templom oltárképén is, mely a napkeleti királyokat mutatja be a gyermek Jézus lábainál, és amely Benczúrnak, a jó evangélikus embernek nevét örökre egyházunkhoz kapcsolja. Ez a remek kép azt a nagy történeti eszmét testesíti meg, hogy nemzetünk, keletnek ez a királyi népe, csillagát követve, nyugatra jött és itt meghódolt a nyugati keresztyénség ós a nyugati kultúra varázsereje előtt. De nekünk azt a nagv igazságot is jelenti, hogy több mint félezer év múlva keleti népünk újra nyugatra ment és onnan elhozta a vallás és a kultúra kincseinek ama mérhetetlen gazdagságát, melyet jogosan a Luther lelke név alá foglalunk össze. Benczúr azonban nemcsak történeti festő, hanem jellegzetes arcképeket és szinte diákos humortól és pajkos jókedvtől duzzadó zsánerképeket is alkotott. Legkiválóbb arcképe a. Tisza Kálmáné, mellyel megnyerte a művészetben is annyira illetékes német