Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

16. Gyóni Géza

99 teményében, a „Ne szomorkodj Bálint"-ban azt kérdezi bajtársától: „Báismersz-e most már Jó kuruc komádra! Rákóczinak voltam egykor Az íródeákja." Akkor mi felelhetjük rá, hogv uevanannak az egv magyar léleknek íródeákját a török háborúban Balassi Bálintnak, a szabadságharcban Petőfi Sándornak, a világháborúban pedig Gyóni Gézának nevezzük. Megváltozott világnézetének gyönyörű bizonysága „Csak egy éjszakára" című verse, melyben a megtévelyedetteket hívja: jöjjenek ki ebbe a földi pokolba, hogy megtanulják: ki az Isten, mi az élet, mi a hazaszeretet

1? Végre az éhség győzte le a hősöket, akik annyi ádáz ostromot visszavertek. A vár elesett és százezernyi társával Gyóni is hadifogságba jutott. A fogságból hazakerült verseivel még közelebb van a lelkűnkhöz. Költészetének még tisztább a hangja. A Kálváriáról írt 33 levele valóságos lírai regény, melyben egy léleknek a. fájdalom tüzétől megtisztultan ég felé szárnyalását érezzük meg. Milyen kevés szóval és mégis mennyire a maga teljességében meg tudta festeni a hadifogolynak és itthon érte aggódó övéinek lelkivilágát. „Hegyeken át a hír szalad: Nem liős halott, csak szürke rab, Nem új, halálos fájdalom, Csak új várás, új unalom". Lassanként mindig jobban és jobban elborította lelkét és vele költészetét is a hosszú fogság ólomszínű fátyola. A vallás tette részére elviselhetővé