Szigethy Lajos: Luther lelke. I. (Budapest, 1926)
A szerző előszava
A SZERZŐ ELŐSZAVA. Az a lelkes és szép előszó, amellyel egyházunk és iskoláink általánosan szeretett és tisztelt egyetemes felügyelője ezt a kis könyvet a világba bevezeti, élő jelképe annak a tökéletes harmóniának, mely a „vezér"-t és iskolai ügyekben körötte álló „táborkarát", az Evangélikus Tanárok Egyesületét, a cél kitűzésében és az eszközök megválasztásában egyesíti. A cél: egyházunk és hazánk javára Isten országának megalapozása az iskolában és az életben. Egyik eszköze a Luther-kultusz. Ez azt jelenti, hogy a szívekben Luther lelkével és példájával ébresszük fel és ápoljuk a vallásosság, hazafiság és eszményiség hármas szent lángját. A Luther-kultusznak akar szolgálni ez a kis könyv is, mely nem valami töprenkedések között kigondolt Programm eredménye, hanem önkénytelenül, egy gondolatnapsugár hatása alatt sarjadzott ki, erre félszázad benyomásaival fogékonnyá tett lelkemből. Ezt a gondolatnapsugarat Payr Sándor alapvető munkájának, a „Dunántúli evangélikus egyházkerület történeté"-nek abban a mondatában láttam felvillanni, melyben elmondja, hogy Kovács Márton sárvári diák, könyvét Nádasdy Tamásnénak ajánlva, kérte: küldje ki őt a wittenbergai egyetemre. Ezt a gondolatot tovább fejlesztette a lelkem, melynek segítségére jött más alapvető könyvek tanulmányozása is. Annyira beleéreztem magamat a reformáció fényes hajnalkorába, mintha csak magam éltem volna ottkiinn Luthernek és övéinek áldott körében és mintha azután én magam szenteltem volna itthon a lelkemet Luther kultuszának.