Szigethy Lajos: Luther lelke. I. (Budapest, 1926)

A szerző előszava

6 így keletkezett egy kis korrajz, mely csak annyiban „regény", amennyiben Márton diák életére vonatkozik; egyebekben a képzelet csak a történeti valóságok szikláira vet egy-egy fénysugárt. A korrajz végén egészen természetesen támadt bennem a kérdés: élt-e, s ha élt, miképen élt az elmúlt négy évszázad folyamán a magyar lutheránus világban Luther lelke, melyet a magyar diákok Wittenbergából hazahozták! Erre a kérdésre most már teljesen történeti alapon, olyan jellegzetes, reprezentatív nagy lutheránus férfiak és nők „hangulatos" életképével akartam megfelelni, akikben saját koruk és környezetük érzése és gondolkodása a szokottnál erősebben, mintegy elementárisán nyilatkozott meg : és akik együttvéve a mi egész, szívünknek annyira kedves, lutheránus magyar világainkat jelentik nekünk. Egyúttal legjellegzetesebb nagy evangélikus Sionaink géniuszát, különleges szellemi és érzelmi világát is meg akartam éreztetni olvasóimmal. Jól tudom, hogy e sorozatból sok nagy magyar evangélikus emberünknek és nevezetes Sionunknak képe hiányzik. De hát e könyvnek kicsinek kellett maradnia, hogy utat találhasson minél több lutheránus magyar otthonba. Yégiil köszönetet mondok barátaimnak: Bereczky Sándornak, aki jó tanácsaival és szerető szívének buzdításával támogatott, és Hetvényi Lajosnak, aki pompás Luther-naptárából, úgyszinte Hittrich ödönnek, aki értékes könyvéből, a „Budapesti evangélikus gimnázium történeté"-ből engedett át kliséket. Ez utóbbiak (Luther-medaillon, Székács-, Hunfalvi-, Böhm-, budapesti régi gimnázium képe), boldogult kollégám, Serédi Lajos leányának, Doboziné Serédi Katának művészi rajzai után készültek.