Szigethy Lajos: Luther lelke. I. (Budapest, 1926)

Thurzó György

41 egyetem rektorának: mintegy tiszteletbeli felügyelőjének. Társzekérszámra érkezett Bittséröl a sok mindenféle jó a rektori beiktató lakomára. Ezen — hogy népmesei stílusban szóljunk — három napig még a város kútjából is tokaji bor folyt víz helyett. Mert hát az ilyenféle dolgokban is vigyáz egy Thurzó „a magyar becsület"-re. De vigyázott arra komolyabb dolgokban is. Egy magyar úrfi sok adósság hátrahagyásával váratlanul otthagyta Wittenbergát. Imre levélben kérte atyját, kényszerítse a fiú szüleit a hitelezők kielégítésére. Thurzó György, elsősorban fiában bízva, nyugodtan nézte egyháza és háza jövőjét. Végrendeletében is Luther lelke nyilatkozott meg: kijelentette, hogy vagyonából csak az örökölhet, aki hű marad a meg nem változtatott ágostai hitvalláshoz. Tetemei legnagyobb uradalmának székhelyén, Árvaváralján nyugosznak. Árvaságra jutott nemsokára egyháza és háza is. Fia, Imre, a nagv evangélikus ember, Bethlen Gábor leghívebb fegyvertársa, fiivadék nélkül korán elhúnyt. Ennek özvegye, Nyáry Krisztina, férjhez ment Eszterházy Miklóshoz. Ez az erős egyéniség a maga katholikus hitére térítette a gyenge nőt. A Thurzó-birtokok a fiág kihaltával, különféle módon katholikus kezekbe jutottak. Bittséröl és vidékéről eltűnt az evangélium, de vele a magasabb kultúra is. Az egykor oly virágzó művelődési középpont ma mezővárosnak nevezett falu. # Ledőltek az egyház leghatalmasabb sarokbástyái: a kiskirályi evangélikus nemzetségek egyrésze kihalt, másrésze elhagyta apáinak hitét. Jött Pázmány, a fényes tehetségű nagy rábeszélő. Ámbár itt nem hallgathatjuk el, hogy erős argumentum volt