Szigethy Lajos: Luther lelke. I. (Budapest, 1926)

A sárvári magyar diák Wittenbergában

31 virágokat: szerinte Istennek az égből leröppent angyalait, akik gyökeret vertek a földben és hallgatva is prédikálnak nekünk az Úr nagyságos dolgairól. Magyar tanítványai elhozták haza virágszeretetét, és alig véletlen, hogy nálunk a növénytan, ez a „szeretetreméltó tudomány" elsősorban az evangélikus iskolákban talált otthonra. De szerette a költészet virágait is. Az ótestamentomban is a költői részek, elsősorban a zsoltárok voltak kedvesek a szívének. Énekeiben, az „Erős várunk"-ban is, zsoltár-motivumok csendülnek meg. Szerette a népköltészetet; ennek a motívumai is benne vannak énekeiben. Magyar követői is a népköltészet lelkes hívei voltak s az „idők teljességében", Petőfi és Bora Katalin. (Cranach-kép.) társai által diadalra segítői a népies-nemzeti irodalmi iránynak. Luthernek^ gazdag volt a humora. Tréfás ötletei, szellemes szálló igéi, lelkének asztali beszélgetések közt kipattanó szikrái utat találtak Insulanus és társai útján hazánkba is. Ha a szegény magyar ember azokban a zordon időkben néha-néha jóízű