Szigethy Lajos: Luther lelke. I. (Budapest, 1926)

A sárvári magyar diák Wittenbergában

30 ber"-nek neveznek. Még dolgozni is úgy tudott igazán, ha gyermekei ott hancúroztak az íróasztala körül. Házas élete első éveiről mesélte, hogy egyszer nagymosáskor a ház minden asszonynépe el volt foglalva: a jó Linka néni is, a házi asszony jobb keze, „die Stütze der Hausfrau". Katalin asszony erélyesen megparancsolta : „Vigyétek be Hanzit a doktor úrhoz." Luther aztán lábával ringatta a bölcsőt s azalatt írta karácsonyi prédikációját. Fényes álomszerű varázs szállt a lelkére. A szoba Betlehemmé, a bölcső jászollá, Hanzi, gyermek — Jézussá változott... és a. bölcsőringás melódiájára megszületett a bájos karácsonyi ének : „Mennyből jövök most hozzátok." A virágénekek hazájának szülötte, a költői lelkületű Insulanus, megszerette Lutherben a költőt is. Mert Luther költő volt, nemcsak megírt költeményeiért, hanem azért is, mert lelke állandóan a költői világnézet bíbortaván ringatózott. Ö meglátta és megszerette a szépet a természetben. Szerette a Luther Márton. (Cranach-kép.)