Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)
IV. A reformáczió egyetemes történelmi jelentősége
48 katholiczismusban fonák, félszeg volt, visszahatást idézett elő: a világi hatalomra való törekvés a császársággal folytatott harczokra vezetett, ami a pápaságra nézve nem volt ugyan végzetes, hanem nagyszabású hatalmi tényezőből alásülyedt az európai nagy politika jelentéktelen tényezőjévé már mint államhatalom, melynek hadserege, diplomácziája és érdekei vannak; a művészet terén gyakorolt szertelen egyetemesítő törekvése a renaissance-ra vezetett; a tudományok terén elfoglalt központosító állásfoglalása pedig, mely az úgynevezett scholastikában nyert kifejezést, a humanismusra vezetett, vagyis a tudósok nem kérdezték többé azt, váljon tudományos kutatásaik eredménye összhangban van-e a katholikus érdekekkel, hanem meggyőződésűket kimerték mondani még ezen érdekekkel szemben is; végre a vallásos érzület tekintetében, mely téren leginkább sikerült az emberek szabadságát bilincsbe verni, már a XIII, századtól fogva folyton mutatkoznak visszahatások, melyek a megparancsolt egyetemes vallásos érzelemmel szemben a természetes egyéni vallásos érzelmet, a tartalmatlan, holt formulák helyébe, a frissen üdén alkotó lelkiismereti szabadságot törekedtek megvalósitani. Két eszközt törekedett a katholiczizmus alkalmazni azon czél elérése végett, hogy az egyetemes uralmát fenyegető egyéni vallási áramlatokat veszélytelenekké tegye : az egyik az ilyen mozgalmaknak csirájukban való elfojtása, a másik pedig a saját szervetének czélszerü átalakitási törekvése volt. Egyik irányú törekvés sem vezethetett állandó és nagy sikerekre. A mozgalom csirájában elfojtható volt mindannyiszor,
