Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

IV. A reformáczió egyetemes történelmi jelentősége

49 valahányszor az egyetemes egyházi szervezettel szembenálló egyéni vallásos érzületen alapuló ujitási törekvés ott és olyankor lépett fel, a hol és a mikor kellő előkészület nélkül, a viszonyok ellenére, számos előre nem látott akadály daczára akart érvényesülni. A Savonarola, Wald, Wikleff, Husz és Luther által vezetett mozgalmak terjedeme, mélysége és igy hatása és fontossága tekintetében is könnyen észrevehető fokozatosság van. Ezen mozgalmak egyre fokozódó hevülettel rohanják meg a katholiczizmus régi, épen azért korhadtsága daczára is erős, épületét. Ne higyjük azonban azt, hogy csak azon férfiak állottak élén egy-egy újítási mozgalomnak, kiket fentebb megemlitettem. Ezek a történelem által tudomásul vett nagyszabású mozgalmaknak voltak vezetői. Temérdek lehetett azon esetek száma, hol az egyházi hatalom ébersége akár okos tapintattal, akár erélyes megtorlással feltűnés nélkül tudta az eretnekséget megsemmisíteni. Megint csak a szerzetesek voltak a nagy központi szervezetnek szerteágazó idegszálai: ők szimatolták ki az eretneket, ők szolgáltatták át a világi hatóságoknak és segítették megégetni; de viszont az ő soraikból kerültek ki az eretnekek is, a szerint, a mint köziilők egyik-másik mélyebben gondolkozó, elszánt lelkületű ember került ki. A katholiczizmusnak önfentartásáért. folytatott küzdelmében másik eszköze volt azon komoly, öntudatos törekvés, melynél fogva a mutatkozó hiányokat, visszaéléseket és túlkapásokat megszüntetni vagy legalább mérsékelni igyekezett. Az úgynevezett reformzsinatokon nyert kifejezést ezen törekvés. A törekvésnek 4