Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

II. A keresztyén egyház világtörténelmi jelentősége

Az ötödik században mindkét római birodalom összes tartományai keresztyének: északi Afrika, dél- és nyugot Európa, Elő-Ázsia Krisztas tanait követte. Csakhogy a mire a régibb pogány harczias Róma hatalma magasabb fokán a délebbre és nyugotabbra előnyomuló germán néptörzsek áradatának véd töltésként szolgáló feltartóztatására képes nem volt, arra a keresztyénné lett Róma még kevésbbé volt képes. Igaz, hogy a magasabb római hadtudomány a birodalom közvetlen bukása előtt is egész germán törzseket egyszerűen kiirtott, de az elemi erővel fellépő népvándorlás szintén elemi erőtől hajtott áradásai lassan-lassan alámosták a római birodalom védbástyáit és bedöndöiték: egymásután rugiak, kerülök, scyrek, gótliok, lombardok foglalják el Olaszországot; vaudalok Afrikát; suevelc, alánok, gótliok Spanyolországot; burgundiak, frankok, normannok Francziaországot; angolok, szászok, dánok, normannok Angolországot; szlávok, bulgárok, gepidák, húnok, avarok és magyarok, törökök a római birodalom keleti tartományait. Ezek a népek nyelvre, fajra vallásra nézve a legkülömbözőbbek, műveltségükre nézve nyersek, vadak; szokásaik és természetükre nézve pedig harcziasok, kemények és edzettek. E népek áradata végig hömpölygött a római birodalom majd valamennyi tartományán, virágzó városok pusztulása, a lakosság rémülete és kétségbeesése, romlás, dögvész és elvadulás járt mindenütt nyomukban. A betörő idegenek bosszútól lihegő, éhségtől elgyötrött, vér, kenyér és kéjért epedő félmeztelen csordái, a legyőzött elrómaisodott, mivelt, de harcziatlan keresztyén lakosság közé berontván, mint diadalmas hóditók, mint