Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VIII. A protesztans nemzeti visszahatás. A szabadelvű eszmék és a protesztantizmus

valami nagy lelkesedést az unió megvalósításában. Az ige, sajnos, a mai napig sem vált testté! Pedig mennyi szétforgácsolt erő tömörülhetne általa, mennyi különálló testvéri érzület egyesülhetne egy mederben a magasztos nemzeti protestáns egyesült eg}diáz anyakebelén ! Ha nem sikerült is egy szervezetté tömöríteni a magyarországi protestantizmust és ennek nevében figyelmeztetni a protestáns nemzetiségieskedőket nem hazafias magatartásukra, megtette azt, bizonyára minden igaz magyar protestáns ember szivében viszhangot keltve, gr." Zay Károly, evang. főfelügyelő azon levélben, melyet a lőcsei lyceum tanáraihoz intézett, a hol Hlavacsek tanár egy szláv önképzőkört vezetett. Egyebek között ezeket irja: „Azon ápolgató anyai kebel ellen, melynek életünket, szellemi és anyagi jólétünket köszönhetjük — dühöngeni, azt szidalmakkal, ócsárlásokkal, rágalmakkal fertőztetni, anyanyelvünket, a szabadságnak az értelmiségnek, magának a protestantizmusnak tápelemét elfojtani kivánni ; az észnek, az emberiségnek örök parancsolatit, törvényeink és a kormánynak közboldogságunkat eszközlő ezen ügybeni rendelkezéseit kacagva gúnyolni akarni — vétkek főbbike — anyagyilkosság. Megvallom, hogy hazánk ilynemű buzgólkodás kitörését nem várta, ennek közömbös elnézését a műveltség és értelmiség magasabb fokán álló testületből nem sejdité. El lön feledve az, hogy a mi más viszonyokban, más helyzetben, szóval más színhelyen üdvös, itt végveszélylyel fenyegető. Ne kutassanak szláv etymologiákat, mitől sem az egyházra, sem az oktatásra nem háramolhatik haszon, különben búra fognak felriasztatni az északi ostornak pattogása által."